Angkor kapcsán egy rövid bejegyzést ejtenénk a thaiföldi Ayutthayaról. Az előbbihez hasonlóan szintén birodalmi főváros volt valaha, noha jóval szerényebb méretben. At emplomokkal teli óvárosa a mai napig jelzi egykoron dicső fénykorát.

  Ayutthaya városát I. Ramathiboldi király alapította 1350 körül, később számos uralkodó építtetett ide sírhelyeket és a harcokban elhunytakért watokat (templomokat). Az akkori főváros hatalmas kereskedelmi központtá nőtte ki magát, ennek köszönhetően az ázsiaiak után megérkeztek a nyugati kereskedők is. A 16. században portugálok majd hollandok és angolok. Később a franciák és a jezsuiták is, hívő lelkeket keresve. Nagyjából ekkor érkezett ide a ma már igen népszerű fűszernövény, a chili, amit Dél-Amerikából hoztak be a portugál kereskedők. Azóta teljesen beépült a thai konyha mindennapjaiba.

 Aki többet akar tudni Ázsia hajdani egyik legnagyobb kereskedelmi központjáról, az itt megtalál néhány információt.

 Mi 2016 januárjában, utunk elején érkeztünk ide Bangkokból vonattal. Kb másfél óra az út, a jegy árára nem emlékszem, de elég csak megkeresni a Hua Lampong vasútállomást, onnan olcsón el lehet jutni Ayutthayaba a harmadosztályon. Megy busz, vagy akár taxi is Bangkokból, de nem ajánlom, mert lejár az útleveled mire kijutsz a városi dugókból. A vonat kényelmes és olcsó, valamint aránylag pontos is.

 Egy nap alatt bejárható a város, bár bicikli vagy robogó bérlése szükséges hozzá. Ezeket olcsón ki tudod kölcsönözni a helyszínen. Akad persze tuktuk-os is, aki fölajánlja magát egész napra, de az ár többszöröse a bérlésnek. Ajánlott naptejet vinni magaddal, mert kevés az árnyék és sokat kell menni, hogy láss mindent. Mi is jól megégtünk, de ez teljesen normális lévén, hogy január volt és persze hófehér bőrrel érkeztünk ide a télből.

 Csodálatos napot töltöttünk itt a számtalan chedi és wat társaságában, ettünk többek közt egy gyümölcssalátát, ami nagyon finom lett volna, ha nincs nyakon öntve halszósszal.

 Ajánlom mindenkinek, Bangkokból egy napos programnak tökéletes és olcsó.

 Fotók: Horváth Tamás