Fotók: Horváth Tamás 

     Kambodzsával való kapcsolatunk rosszul indult már az első találkozásnál. Még át sem léptük a thai-kamboi határt és már rögtön egy turistákat célzó lehúzás közepén találtuk magunkat. Az első benyomáson a határátkelő, amin gyalogosan kellett átkelni, csak rontott. Nehezen tudom leírni azt a látványt: szekerek, tehenek, csirkék, gyerek koldusok, mindent kínáló árusok, korrupt határőrök és a mindent elárasztó szemét bizarr egyvelege volt az egész. Fejemben a kétellyel, hogy vajon ott lesz-e a kifizetett busz, ami tovább vigyen- a legerősebb érzés bennem az volt, hogy minél hamarabb szeretném elhagyni ezt az országot. Szerencsére az első napi kellemetlenségek után a folytatás már zökkenőmentes és kellemes élményekben gazdag volt. Mondhatni Angkor kárpótolt.

    Sosem gondoltam volna, hogy még visszatérek ebbe az országba, de nem bántam meg. Igaz, most csak egy rövid látogatást tettünk itt, hogy Betti is lássa a világ egyik leglenyűgözőbb templom együttesét, Angkort.