Saigon hallatára mindenkinek háborús filmek napalm füstös jelenetei jutnak eszébe: fejkendős vietkongok, dzsungel, apacs helikopterek, hajsza egy zöldségpiacon. Fülünkben felcseng a Jóóóó reggelt Vietnam felkiáltás Robbin Williams magyar hangján, majd pedig elindul a Let the sunshine in fülbemászó dallama képzeletbeli hangszórónkon....és ennyi. Tudatunkban ez a város csak a múltban létezik, jelene nincs. A háború árnyékában azonban a néhai Saigon igazi metropolisszá, gazdasági központtá nőtte ki magát, melynek utcáin sétálgatva vajmi kevés dolog emlékezet a terhes múltra.

     Dél-kelet Ázsia legelterjedtebb közlekedési eszköze a robogó. Jóval olcsóbb mint egy autó, a nagyvárosokban könnyű vele parkolni, és itt egész évben használható. Az, hogy ez mennyire így van, Vietnamban a legszembetűnőbb. A 90 milliós országban a regisztrált járművek 95%-a motorbicikli. Ez körülbelül 37 millió robogót jelent, szemben a 2 milliós autó állománnyal.

Ez a nép egyenesen robogóra született, és azon is éli le az egész életét. Bámulatos módon alkalmazkodtak a két kerekes életmódhoz. 

    Fővároshoz illendően Hanoi valóban Vietnam esszenciája.Önmaga kontrasztjai jellemzik az egész országot. Egyszerre nagyvárosi, és vidéki; kívülről kaotikus a maga belső rendjével; egyszerre parkos, és rettentően szmogos. Az élhetetlennek tűnő város milliós tömegek lakhelye. Nappal folyamatosan nyüzsgő, késő este bezáró metropolisz.