Dél-kelet Ázsia legelterjedtebb közlekedési eszköze a robogó. Jóval olcsóbb mint egy autó, a nagyvárosokban könnyű vele parkolni, és itt egész évben használható. Az, hogy ez mennyire így van, Vietnamban a legszembetűnőbb. A 90 milliós országban a regisztrált járművek 95%-a motorbicikli. Ez körülbelül 37 millió robogót jelent, szemben a 2 milliós autó állománnyal.
Ez a nép egyenesen robogóra született, és azon is éli le az egész életét. Bámulatos módon alkalmazkodtak a két kerekes életmódhoz. 
Már a karon ülő csecsemőket is motoron hozzák- viszik. Olyan gyerekek akiket otthon anyuka még alig enged egyedül ki játszani az utcára, itt már robogót vezetnek. És vitathatatlanul nagyon ügyesek benne. Nem csoda, hisz tényleg kisbaba koruk óta szívják magukba a forgalom csínját bínját.
Kaptunk egy jó tanácsot az úttesten való átkeléssel kapcsolatban: mindig határozottan és egyenletes tempóban kell közöttük átsétálni, így a sofőrök fel tudják mérni a távolságot, és valóban centikkel haladnak el melletted minden oldalról. A dolog ijesztő, de zseniálisan működik, szinte átfolyik köztük az ember.
Másik bámulatos dolog a motorkerékpárban, hogy mindent, de tényleg mindent képesek szállítani rajta. Ami nálunk egy 5 személyes kombi autó kapacitása, az itt simán elfér egy robogón:
Ami még nagyon jellemző a vietnami forgalomra, az a dudálás. Mindenki dudál, mindenre, mindig folyamatosan. Dudál, hogy tudd, hogy jön, dudál, hogy jelezze, hogy megáll, dudál csak mert megszokta. Ettől lesznek a viet nagyvárosok borzasztó hangosak és idegesítőek. A dudálás persze nem csak nagyvárosi szokás- egy közel 8 órás buszozás alkalmával a sofőr 10 mp-enként, de néha folyamatosan nyomta a dudát. Egyszerűen igénylik ezt a fajta zajt, egyáltalán nem zavarja őket. Végül is minden csak megszokás kérdése.
Fotók: Horváth Tamás
