Hat Yai
Tarutao szigete után Chiang Mai felé vettük az irányt egy Hat Yai nevű városból. Hat Yai (magyarosan Hatjaj) egyébként az ország ötödik legnagyobb városa. Lakosságban nem, de látnivalókban igen szegény. Van ugyan egy nagy fekvő Buddha szobor az egyik watban, de ilyenből és ettől különbből azért van jó néhány. Azért ezt megnéztük. Van úgyszintén egy másik templom az egyik hegy tetején vélhetően egy másik nagy Buddha szoborral, de erre nem szántunk időt. Itt két említésre méltó dolog is történt velünk: Egyfelől este sikerült eltévedni a városban. Mikor már igencsak a sikátoros külvárosban jártunk, megkérdeztünk egy nagyobb vacsorázó csoportot a helyes irányról. Az útbaigazítás vége az lett, hogy beültettek minket a kocsijukba és elvittek a szállásunkig. Ilyen kedves gesztussal és őszinte segítőkészséggel eleddig nem találkoztunk hosszú utunk során. Visszatérve a szállásunkra a két gondok néni angol nyelvtudás híján kézzel-lábbal jelezte, hogy van egy kis gond. Fölhívtak valakit telefonon, aki angolul elmagyarázta, hogy nekünk véletlenül VIP szobát adtak a „sima” helyet, amit foglaltunk és hogy rá kell fizetnünk még kb. 5 €t. Mikor határozottan közöltük, hogy mi ugyan rá nem fizetünk semmit, akkor kicsit morcosak lettek. Az egésznek végül az lett a vége, hogy át kellett költöznünk egy valamivel kisebb, de kellemesebb szobába. Az eredeti szobánkba aznap este vendég nem érkezett, de legalább takaríthattak 2 szobát utánunk.
Hat Yai és Chiang Mai közötti távolság majd 1619 km. Ezt az utat két részletben tettük meg. Hat Yaiból repülővel Bangkokig onnan meg a már ismerős éjszakai vonattal. Így volt a leggazdaságosabb. Vicces, hogy a nagyjából hasonló táv a repülőnek 1,5 – míg a vonatnak 14 órájába telt.
Mivel nem kaptunk olcsó jegyet a korábbi vonatra, a későbbivel mentünk. Így következett ismét 4 óra várakozás. Megvacsoráztunk egy közeli kifőzdében. Nem tartjuk magunkat finnyásnak, de arról a helyről majdnem felálltunk. Vacsora közben egy méretes patkány mászkált kényelmesen kb. 2 méterre az asztalunktól. Bangkokban nem ritka látvány a patkány, de így evés közben ez volt az első.
Azon a hétvégén egész Thaiföldet elérte valami front, így szokatlanul hűvös volt az évszakhoz képest. Bangkokban már kabátban voltak a 18 20 fokban. Ennek köszönhetően összefagytunk az amúgy is gyötrelmes vonatozáson. A thai vasúton katasztrofális állapotok uralkodnak. A vonatok nagy része régi dízel, aminél Magyarországon már 40 éve modernebbek közlekedtek. Csak az összehasonlítás kedvéért Magyarország 93 000 négyzetkilométerén 8057 km sín található, míg az 514 000 négyzetkilométeres Thaiföldön 4346 km a vasúti hálózat hossza. A sínek szintén régiek, ezért a vonat iszonyú lassú. Gyakran számunkra ismeretlen okból 20 30 percekre megáll, erősítve az emberben azt az érzést, hogy soha nem érünk oda. A 3. osztályon igazán „autentikus” az utazás. Oda már nem sok hátizsákos merészkedik. A 2. osztályra jegyár duplája a harmadnak, és ezért minimálissal több kényelmet kapnak az utasok. Minket bosszantott ez az óriási különbség így nem is fizettünk érte, 9 dollárért pedig így utazik az ember:
Persze a helyiek kisebbek, még a táska is elfér az ülésen maguk mellett. A szomszéd néni így pihent:
Egy ilyen éjszaka után elcsigázottan és átfagyva érkeztünk meg Chiang Maiba. A szálláson szomorúan konstatáltuk, hogy nincs meleg víz. Egy 30 C trópusi szigeten ez nyilván nem probléma, de itt most nem esett jól a hideg zuhany. A vendégházunk mindenese egyébként egy Thaiföldön teljesen normálisnak számító ladyboy volt. Hát furcsa látvány azért na... Chiang Maiban amúgy feltűnően sok volt belőlük, mint ahogy prostituáltakból is.
Érdeklődéssel vártunk ezt a várost: végre látni valami északit. Megosztó véleményeket olvastunk egyébként róla, vagy nagyon jókat, vagy rosszakat. Sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy mi inkább az utóbbiakkal tudunk egyetérteni. A város hegyvidéki környéke nagyon szép. Érdekes túrákat lehet tenni a közeli nemzeti parkokba – ahogy mi is tettük – de maga a város... hát soso.
A régi óvárosból az elrendezésén és néhány falán kívül nem sok maradt. Van egy kellemes promenádja, ami az esti órákban hangulatosan ki van világítva. A folyó és az óváros közötti szakaszon találhatóak a város fő látványosságai: az esti bazár – ahol Buddha szobroktól a vicces trikókig minden szokásos turista bóvli megtalálható –, illetve a fiatal thai lányoktól hemzsegő éjszaki bárok. A kora esti órákban ezek a leányzók még a szokásos „Hello, wher did you come from?” szlogennel invitálják az embert egy italra, míg pár órával később már egy korosabb részeg európai turista öléből szürcsölik a koktélokat. Elviekben nincs bajom a dologgal, de valahogy ez ez egész olyan szánalmas látványt kelt. Állítólag Thaiföldön itt a legolcsóbb az ilyen jellegű szolgáltatás. Gyanítom ez adja a város fő vonzerejét is. Ebben az esti fertőben megnéztünk még egy pankrációhoz hasonlítható muay thai boksz meccset, illetve megcsodálhattuk egy extrovertált pultos ladyboy új melleit. Második napunkon tettünk egy párórás kirándulást a Doi Inthanon nevű nemzeti parkba. A park egyik érdekessége, hogy itt található Thaiföld legmagasabb csúcsa a maga 2565 méterével és a különleges klíma hatására a magaslati őserdő elképesztő látványt nyújt!
Chiang Maiból két nap után továbbálltunk megint délre. Utólag bánom már, hogy Sukhothai régi városába nem látogattunk el, de valamiért akkor úgy döntöttünk, hogy az kimarad.
Ismét éjszakai vonat, bangkoki átszállás buszra, aztán komp, aztán taxi, és 24 óra utazás után végül megérkeztünk Ko Chang szigetére.
Mivel az előző bejegyzésben már szóltunk a szigetekről, ezért erről részletesen nem írnék. Annyit azért megemlítenék, hogy az egyik nap elmentünk egy egész napos sznorkelezős hajós kirándulásra, ami az utazás eddigi egyik legnagyobb élménye volt. Ezerféle és -színű halat meg csodaszép korallokat láttunk épp hogy csak benézve a víz alá. Én korábban eddig egyszer merültem palackkal Horvátországban, de ott mélyebben sem volt olyan látványos mint itt közvetlenül a felszín alatt.
Ismét következett néhány fehér homokos, türkiz vizes tengerpart és ezzel le is zárult utazásunk thaiföldi fejezete.
Betti
