Már megint egy film díszleteiben vagyunk. Valami kalózos, vagy Custo kapitányos. A kék tengeren hajózunk egy összefüggő sziklafal felé. Közelebb érve a sziklák folytonossága megtörik, és kirajzolódik egyenként a sok-sok sziget. Aztán mintha csak valami titkos térkép alapján keresnénk az elásott kincsek szigetét, lavírozunk a hajónkkal a dzsungellel borított szigetek között. A Hạ Long-öbölben vagyunk.

A Sapa-völgy tengeri testévre. Szintén UNESCOS, szintén káprázatos.  A Dél­ Kínai Tengerhez tartozó öböl Vietnam észak­keleti részén található, Hanoitól mintegy 200 km­re. Az öböl világhírnevét a benne található mintegy 2000 kisebb-nagyobb mészkő képződményről szerezte. Némelyik csak szikla méretű, de sok nagyobb sziget is van köztük.A mészkősík, amin az öböl található, süllyed.

Az utak Ha Long város kikötőjéből indulnak egy­ két-, ritkább esetben három napos túrára. Elnézve a kikötőben sorakozó rengetek hajót, elönt az aggodalom, hogy, ha ennyi másikkal kell osztoznod a helyen, akkor biztos nagyon zsúfolt lesz, de szerencsére a tenger nagy – sokan elférnek benne. Persze nem a tiéd az egész öböl, mindig akad a látóteredben egy-két hajó, de belefér. Mivel az útvonal nagyjából hasonló, ezért az egyes túrák árait leginkább az út hossza és a szolgáltatás minősége határozza meg. Itt is van minden – a budgettől a luxusig, sőt van kifejezetten party hajó is. Mi egy háromnapos, két éjszakás útra fizettünk be, melyből az első éjszakát a hajón, a másodikat pedig Cat Ba szigetén töltöttük. Ez teljes ellátással (italokon kívül persze) 88 $ volt fejenként, egy átlagostól valamivel szebb hajón. Gondolatban megveregettük egymás vállát, mikor megtudtuk, hogy kanadai kollégáink ugyanennyit fizettek egy éjszakáért. Hát bizony, Vietnamban ilyen szemfülesnek kell lenni és alkudni, alkudni, alkudni. Ez az az ország Dél­kelet-­Ázsiában, ahol a leggátlástalanabbul verik át a turistákat! Sokat spórolhat az ember az út előtti alapos informálódással. 

Utastársainkkal Hanoiból közös busszal érkeztünk, majd valamivel 1 óra után Aloha Cruise nevű hajónk kifutott a tengerre. Ezek után következtek a legemlékezetesebb pillanatok. Ekkor a legdrámaibb a látvány. Látni a nagy sziklákat, ahogy közelednek, majd elhajózni karnyújtásnyira tőlük, máskor meg kerülgetni őket, mint valami labirintus játékban – az valami elképesztő. Kék ég fönt, kék víz lent, köztük meg a buja zöld szigetek. Felejthetetlen panoráma.

Utunk első megállója a Dau Go szigeten lévő Mennyország barlang volt. Mivel a barlang nem túl hosszú, ezért – kicsit meghosszabbítandó a programot – a guide megpróbál mindenféle alakokat belemagyarázni a cseppkövekbe. Állatoktól kezdve, mindenféle emberi testrészig. Ahelyett, hogy mondana pár érdekes adatot a helyről, belekezd az obszcén poénkodásba, és ettől aztán elképesztően szánalmas lesz az egész. Mindegy, a barlang maga szép, ennyi pénzből meg ilyen idegenvezetőre futja.

Második megállónk a világörökségi terület közepén található Song Sot barlang volt. A barlang nevezetessége, hogy itt forgatták a James Bondos Golden Eye egyes jeleneteit. Elnézve a panorámát abszolút érthető, hogy miért. Az öblöt 360 fokban körbe veszik a szigetek, csak keskenyebb szorosokat hagyva a hajóknak. A barlangba csak kisebb helyi csónakkal lehet bemenni némi extra dongért. Mivel mi már láttunk sok szép ilyet, ezért ezt kihagytuk. Jó időben ez a hely tökéletes egy csobbanásra, de ahhoz még hűvös volt, amolyan otthoni késő tavasz. Az öböl felkeresését érdemes az időjárás függvényében időzíteni. Egy ködös, borongós, netán esős (ami elég gyakori az évnek ebben a szakában) idő nagyon sokat el tud venni az élményből. Napsütésben, mint amilyen nekünk volt – varázslatos! Azt mondják, hogy Észak-Vietnamot szeptemberben a legideálisabb meglátogatni. Még szép zöldek a rizsföldek, már nincs tikkasztó hőség, de azért még jó meleg van.

Másnap a reggeli után, minket – a „kétéjszakásokat” – kivitték Cat Ba szigetére, a többiek pedig elindultak visszafelé.

A Cat Ba az öböl legnagyobb szigete egy kisebb várossal, öblökkel, halászcsónakokkal. Vietnami viszonylatban a városka kifejezetten kellemes. Vannak szép hegyei, kikötője, halászfaluja, folyóparti promenádja – kilátással a mészkő hegyekre és persze sok-sok szállodája és étterme. Délelőtt kirándultunk egyet a sziget nemzeti parkjába, ahol a túravezető irányításával fölmásztunk a sziget legmagasabb pontján lévő kilátóba. Nem volt könnyű menet, de megérte. Sűrű őserdő, ameddig a szem ellát. A panoráma mellett a másik nagy élményt a rangerünk okozta. Hatalmas forma volt a kisöreg, tisztességesen megdolgozott a borravalóért.

Ebéd után volt még egy kirándulásunk a Majom-szigetre, ami nevéhez híven tele van majmokkal, amiket a turisták kedvéért jól odaszoktattak. Irtó szemfülesek és pofátlanok. Az egyik a szigetre lépésem után 5 perccel kiszúrta a zsebemben lévő csomagolt nápolyit, és egy pillanat alatt ki is lopta onnan. Volt itt is egy kilátó gyönyörű kilátással, aminek bő fél óra mászás volt az ára. Két-három óra után hajónkkal visszatértünk Cat Ba-ra és kellemeset sétáltunk a naplementében.

 Igazi kis limonádé turista program gyönyörű környezetben. Az öböl persze egyéni szervezésben is meglátogatható, és akkor kihagyhatóak ezek programok, de bevalljuk őszintén, nekünk most nagyon jól esett, hogy ki voltunk szolgálva. Nem kellett olcsó szállás, meg busz, meg hajó után kajtatni, összeszervezni a dolgokat, hanem úriasan hoztak-vittek, etettek-itattak, szórakoztattak.

Mindent összevetve Észak-Vietnamban, a Sapa völgye, valamint a Hạ Long-öböl a legjelentősebb természeti látványosság. Egészen egyedülállóak a maguk nevében. Sok a turista, de okkal, kihagyhatatlan desztinációk.

Vietnam vidékeit járva, olykor eszembe jut, hogy vajon volt-e nekik Petőfijük, aki úgy tudott írni ezekről a tájakról, ahogy ő az Alföldről. Bízom benne, hogy volt, sőt valószínű hogy volt... Más módon aligha lehet visszaadni ezen helyek szépségét. A Hạ Long-öböl is egy ilyen költői táj. Elolvasnám, mit írna róla a mi Petőfink...

 Fotók: Hotváth Tamás