Én ez eddig Európán kívül még nem jártam. Hasonló méretű ( 7 milliós lakosság), általam látott város is talán csak Párizs volt, de ugye az más- az európai. És ezért az nagy különbség ám.

Meg kell szokni, hogy az ember ne „nyugati” szemmel nézzen mindent, és ne hasonlítgassa folyton össze az ittenit a hazaival. Tamás már rutinos, de nekem azért ezzel voltak gondjaim. Bangkok igazi metropolisz óriási felhőkarcolókkal, és nyomornegyedekkel ezek árnyékában. Valahogy ez a kettősség a legszembetűnőbb. Hogy egyrészt vannak ezek a hatalmas felhőkarcolókban (CONDOMINIUM) lévő 1. osztályú méregdrága lakások portással, angol kerttel meg kerítéssel körülvéve, közvetlenül mellette pedig a szűk sikátorok mini kétszintes bádogtetős házacskái, ahol 8-10 ember él együtt. És a kettő között semmi átmenet. Nyilván Bangkoknak is megvan a Rózsadombja és a Józsefvárosa is és persze vannak egyéb házak is, de az egész városképet uralja ez a kontraszt.

Egyéb furcsaságok „nyugati” szememnek:

El nem tudjátok képzelni, hogy ezek a pici thai emberek milyen elképesztő nagy autókkal közlekednek. Az utakon nyoma sincs az ázsiai gazdaságos kisautóknak- bezzeg hemzsegnek a pick-upok, terepjárók, legnagyobb méretű business- sedanok. Az autók szó szerint csillognak a makulátlan fényezéstől és a mérhetetlen sok króm kiegészítőtől amit még ráaggatnak. És semelyiken egy karcolás sincs- amit aztán tényleg nem értek, tekintve az uralkodó közlekedési morált. Gyalogosként gyakran életveszélyes átkelni 1-1 úton. Legalábbis elsőre annak tűnik, aztán megszokod, hogy erőszakosnak kell lenni, különben sosem mégy át- az autó meg a robogó végül úgy is kikerül.

A thaiok -legalábbis nagyvárosokban otthon nem főznek- gyakran konyha sincs a lakásban. Tele van a város piacokkal, meg ilyen mozgó büfésekkel, ahol 500-1000 forintért reggeltől estig kapni lehet valami rizs vagy tésztaételt, ami helyben elfogyasztható vagy bezacskózva hazavihető. Mi is ilyenekben étkeztünk zömével, és semmilyen gyomorproblémánk nem volt ezidáig, pedig nem ritka evés közben a patkány látványa a büfé közelében. Egyébként mindent zacskóznak- levest, üdítőt- mindent.

Ha már az ételeknél tartunk- Bangkokban és általában a thai városoknak szaga van- mégpedig nem is kellemes. Ez a szag pedig rothadásra emlékeztető halszósz- ami elengedhetetlen hozzávalója minden thai ételnek, és a durian gyümölcs átható és keverékének a szaga. Az utóbbi oly annyira kellemetlen, hogy a metróra való fölszállást vele tábla tiltja. Állítólag az íze nem olyan rossz, de még nem volt merszem megkóstolni. Ez a durian:(egyik kedves kommentelő hívta föl a figyelmünket, hogy ez nem a durian, hanem a Jack-fruit nevű gyümölcs. A durian hasonló, de kisebb- elnézést az elírásért.)

A thaioknál fizikai munka terén abszolút nemi egyenjogúságúság van. Itt a nők ugyanúgy végeznek kemény fizikai munkát mint a férfiak. A nők mellett gyakran ott van a kisgyermekük, akit más megoldás híján magukkal visznek dolgozni. Íme egy kép a „szállodánk” udvarán folyó építkezésről:

Magyarországon a mai napig nem találkozol egyetlen egy női festővel, villanyszerelővel vagy vizessel- ez valahogy elképzelhetetlen. Pedig végül is miért ne? Franciaországban például akadnak szép számmal nők az építőiparban a könnyebb fizikai megterhelést igénylő szakmákban.

Bumibol

Thaiföld államformája alkotmányos monarchia. Bumibol a thaiok királya. A törvényhozásban nem vesz részt, viszont nagyon sok népjóléti és természetvédelmi programot indít. Borzasztó nagy tiszteletnek örvend. Itt minden ház, iroda vagy szálloda bejáratánál van egy mini oltár a ház védőszentjeinek a tiszteletére emelve, és legalább egy kép őfelségéről amin általában a hitvesével szerepel. Az összes thai város óriásplakátjairól gyakran visszaköszönnek, falinaptárokról úgy szintén, de nem egy olyan étkezdében ettünk már, ahol a teljes belső fal tele volt aggatva Bumibol különböző életciklusaiból származó fotókkal. Buddhát és a királyi családot szidni nagy tiszteletlenség.

Bangkok tele van állatokkal, és láthatóan jól bánnak velük- szinte minden ház előtt lebzsel egy lusta cica, az utcák tele vannak kóbor kutyákkal, akiken viszont látszik, hogy ha nem is házikedvenc, de legalább etetik. A már említett patkány sem ritka látvány, mint ahogy a kommódói sárkánygyík sem a csatornák közelében. Ezek kisebb testvérei- a gyíkok teljesen megszokott látványok a szobák belső falain. Szintén tévedtünk- ezek nem kommodói varánuszok (mert azok csak Kommodó szigetén élnek) hanem u.n szalagos varánuszok - az előbbiek kisebb rokonai.

 A sok számunkra bizar dolog ellenére, Bangkok egy igazi lüktető ázsiai város, amit nem csak a kulturális különbségek miatt érdemes megnézni.