Bangkokból 12 órás éjszakai vonatúttal érkeztünk Surat Thaniba kissé nyúzottan , mert a harmadosztályon nem igazán ment az alvás. A másodosztály szinte ugyanaz kicsivel drágábban szóval nem vesztettünk semmit. Surathanin bekaptunk valamit egy piacon ahonnan busszal mentünk a donsaki kikötőbe.Innen szinte azonnal indult a kompunk Ko Phanganra , ismét 2 és fél óra utazás, de a hajóút már kellemesen telt, hömpölyögve a smaragdzöld tenger vizén a szmogos főváros után.

Ko Phangan híres a full moon partykról, de mégsem ez a sziget fő vonzereje. Elképesztő fehér homokos tengerpartok követik egymást kókuszpálma ligetekkel, a homokból kimagasló gránit sziklákkal hasonlít a Seychelle szigetekre,amiket az ember tényleg csak a filmekben vagy valamilyen photoshopolt képeslapon lát.

Robogót béreltünk,úgy néztük meg a sziget nagy részét az életveszélyes utakon. Ilyen emelkedőket még nem láttam. Ko Phangan úthálózata felér egy hullámvasút pályával, a földutakról nem is beszélve. Sok helyre földes saras utakon lehet csak eljutni néhány vízátfolyással az úton,bár ez most a száraz évszakban ritkább. Ketten ültünk egy robogón én vezettem. Szegény Betti fogai vacogtak a fülembe a félelemtől,no nem azért mert rosszul vezetek,hanem mert tényleg életveszélyes utak vannak a szigeten. Ráadásul fordított a forgalom jobb kormányos autókkal,ahogy a briteknél. Egyébként nincs nagy tapasztalatom motorozás terén. Egyszer robogóztam Kambodzsában,akkor is összetörtem magam, de ez egy másik történet...:) Megnéztünk egy vízesést, ami jóindulattal sem nevezhető annak, hisz otthon a csapból is nagyobb nyomással folyik a víz. Viszont nem bántuk meg, mert míg oda eljutottunk, jó nagyot túráztunk a 40 fokos dzsungelben 99% páratartalomban. Igazi élmény.

Végül jó kis nap lett túrázással, dzsungelben való motorozással, gyönyörű strandokkal.

Másnap elhajóztunk az Angthong tengeri nemzeti parkba,ami lenyűgözött mindkettőnket. Látni ezeket az apró,buja,zöld szigeteket csoportosan a fehér homokos partjaikkal és pálmaligeteivel egyszerűen leírhatatlan látvány! Képzeljük csak el mikor félóránként teljesül egy álmunk.

Sznorkeleztünk a kellemesen hűs tengerben bohóchalak,makrélák és ciklámen színű korallok között,ami el is űzte az előző estéből származó enyhe másnaposságot. A következő szigeten felmásztunk egy kilátóba,ahol lőttem pár igazán jó képet,egy másik szigeten pedig henyéltünk a szinte tejszínhab állagú homokos parton. Az ember egy David Attenborough dokumentumfilmben érezheti magát ezeken a helyeken. Nap végén ismét új élményekkel elárasztva ültünk le egy utcai árus kis műanyag székeire enni egy tésztás/rizses zöldséges tenger gyümölcse bármit chilivel.

Este megünnepeltük a születésnapomat. Nem gondoltam volna,hogy egy trópusi szigeten találunk drum&bass bulit,de sikerült,sőt még magyarokkal is találkoztunk.

Elkapott minket egy heves zápor éjszaka,ami itt kellemesen meleg és szó szerint szívesen áztam el. Így nyakig vizesen és alkalomhoz illően spiccesen értünk haza a nyugodt,kényelmes kis bungalóba, ahonnan 1,5 óra alvás után el kellett indulnunk Krabira. Szóval jól sikerült az este. Ha jól emlékszem 4 éjszaka volt Ko Phanganon és már indultunk is tovább keresztül az országon a nyugati partra.

Nagyjából 6 órányi másnapos kompozás és buszozás után érkeztünk meg Krab városába. Elfoglaltuk a szállásunkat, és kimentünk megnézni a város éjszakai piacát.

Krabi kis halászváros, bár szerintem a bevétele már inkább származik a turizmusból, mint halászatból. Itt délebbre már érezhető a muszlim hatás az ételeken és a helyiek öltözködési szokásain egyaránt.

Rengeteg bár,étterem szolgálja ki a fura hajú, tetovált, kigyúrt cicafiúkat és a Maria Sharapova hasonmásokat. Szóval egy turista maszlag a város, viszont innen könnyedén elérhetőek az Andaman tenger csodaszép szigetei,mint pl a Phi Phi szigetek,Railay félsziget,Ko Tao,Ko Lanta,Phuket és még sorolhatnám.

Egy rövid látogatást tettünk Phi Phi Don szigetén,ami annak ellenére,hogy ellepik a turisták még elképesztően szép. Sajnos nem volt túl sok időnk,így pár tavaszi tekercs után felmásztunk egy kilátóba,ahonnan páratlan kilátás nyílt a sziget nyugati felére.

Később természetesen fürödtünk egyet a 30 fokos tengerben és már indult is vissza a hajónk Krabira. Másnap elhajóztunk a Railay félszigetre,ami amilyen apró olyan gyönyörű! Kajakot béreltünk,úgy néztünk meg néhány tengerből kimagasló mészkő sziklát,valamint barlangokat.

Volt itt egy nagyon furcsa szentély egy kisebb barlangban. Eredetileg a halászok jártak ide ajándékkal a szerencsés hazaérkezés, és a jó fogás reményében, aztán valahogy a fókusz a termékenységre került, és elkezdtek ide pénisz formájú termékenységi szobrokat hordani. Nem tudjuk pontosan a sztorit, de a barlang most tele van különböző méretű bránerekkel.

Lehűtöttük magunkat a tengerben egy csodálatos öböl strandján,ahol jót nevettünk a kínai túristákon, és indultunk tovább Ao Nangra.Itt találkoztunk egy magyar párral,akik kirándulásokat szerveznek magyar és nem magyar turistáknak a környékre. A lányt ismertem Pécsről,szóval előre meg volt beszélve a találka,viszont álmomban sem gondoltam volna,hogy találkozok egy másik régi ismerősömmel is, aki éppen velük töltötte a nyaralását. Így egy kellemes este kerekedett ki az egészből.

Csodás 3 napot töltöttünk a Phangnga-öbölben,ami igazán mély nyomot hagyott bennünk csodálatos fehér homokos partjaival,a tengerből merőlegesen kiemelkedő mészkő tornyaival és a smaragdzöld Andaman-tenger vizével.

Útközben találtam az útikönyv és az internet segítségével egy talán ezeknél is csodásabb szigetet az ország délnyugati csücskében néhány km-re Malajziától. Tarutao a sziget neve és a tengeri nemzeti parké is, ahol található. Éppen egy buszon döcögünk felé,szóval hamarosan bővebben is mesélek róla.