Kicsi és gazdag mint Monaco,elfoglalt mint London és forró mint Bangkok. Mi az?

      Szingapúr

Több mint 5,4  millió ember osztozik a fél London méretű területen.

 Igazi üzleti központ, annak minden külsőségével. Látva a hatalmas felhőkarcolók üveges irodáiból kiszabaduló, szigorúan babakék inges, öltönynadrágos nyugati irodistákat, az ember akár Londonban is érezhetné magát, ha a 35 °C fokos hőség és a 90 %-os páratartalom nem emlékeztetné gyorsan arra, hogy igencsak távol van Dover fehér szikláitól...

 Egy megvalósult álom

    Szingapúr sokat köszönhet a Brit Kelet-indiai Társaság megalomán gyarmatosítási törekvéseinek. Ezen belül is egy bizonyos Thomas Stamford Raffles nevű tábornoknak, aki egy virágzó kereskedelmi csomópontot álmodott a teljesen jelentéktelen halászfalú helyére. És voálá az álma teljesült, nem is akárhogyan. Sétálgatva az üvegpaloták árnyékában képtelenségnek tűnik, hogy 200 éve itt szinte még semmi nem volt, ami akár egy garast is ért volna. Ezzel a helyiek is tisztában vannak, így Rafflesnek van mindene, ami egy nemzeti hősnek kijár: szobor, utca, tér róla elnevezve. sőt a város legdrágább szállodája is az ő nevét viseli. Ahol nem mellesleg egykoron Hemingway kortyolgatta Somerset Maugham társaságában az elvileg világhírű Singapour Sling nevű koktélt, aminek e szálloda pultosa volt a szülőatyja. Szerintem Hemingway inkább volt whyskis mint koktélos, de így szól a fáma.

Szóval az angolok kezdtek itt el mindent, aztán jött a világháború, szétesett a gyarmatbirodalom, jöttek a japánok, majd némi huzavona után 1962-ben önként úgy döntöttek a szingapúriak, hogy csatlakoznak a Maláj Államszövetséghez, amelyhez akkor Szingapúr mellett Malájföld, Sabah és Sarawak tartozott. E formáción belül viszonylag hamar ellentétek éledtek a szingapúri és a központi, szövetségi kormány között. A szembenállás, az érdekellentétek odáig fajultak, hogy 1965 augusztusában Szingapúr független állammá lett.

A tekintélyelvű demokrácia

      Szingapúr történelmében volt még egy ember, akinek személye meghatározta a város életét, ez pedig Li Kuang Jao. Ő volt a törpeállam első miniszterelnöke, és ezt a tisztséget egészen 1990-ig be is töltötte. Az általa vezetett kormány állította az országot olyan gazdasági pályára, aminek eredménye a mai párját ritkító jólét. Ugyan a hivatalos államforma „köztársaság”, a gyakorlatban demokratikus monarchiaként üzemel, ugyanis a család a mai napig a törvényhozás legközvetlenebb közelében van, megkerülhetetlen a beleegyezésük bármilyen nagyobb üzleti beruházáshoz, gazdasági érdekeltségeik pedig átszövik az összes jelentős iparágat. Li Kuang legidősebb fia az ország miniszerelnöke 2004-óta. Persze akadnak olyan ellenzéki hangok, amelyek itt-ott sérülni vélik a demokratikus elveket, de egyrészt, amíg jólét van – addig ez senkit sem érdekel, másrészt pedig igen szigorú törvények vannak mindenféle rendbontásra. A szigor lehetővé teszi minden nem támogatott megmozdulás csírájában való elfojtását. Gyülekezni is például csak egy kimondottan erre a célra kijelölt parkban, előzetes engedéllyel lehet.
                          A város jelképe, a hal testű, oroszlan fejű állat

Drákói szigor

    Szingapúr messze földön híres a szigorú törvényeiről, egyszerűen nem szeretik a rendetlenkedőket. Bár némelyik törvény abszurdnak tűnik, és irreálisan magasnak az elkövetéséért járó büntetés, tény, hogy a világon itt legalacsonyabb a bűncselekmények száma.Tilos rágógumit és bármilyen pornográf tartalmat árulni, enni, inni a metrón, orális és anális szex az egyneműek között, de magas büntetés jár a szemetelésért, a köpésért, és azért is, ha nem húzod magad után le a WC-t. A szigorú szabályok mellett ezek betartására is nagy hangsúlyt fektetnek. Civil ruhás közterületesek járják árgus szemekkel az utcákat, és amint repül a csikk a földre – már érkezik is a több száz dolláros büntetés. Másik példa: egy útitársunk egyetemista ismerősét azért tiltották ki 10 évre az országból mert fellógott a Marina Bay Sands szállodájának a tetőteraszon lévő medencéjébe. Valószínűleg ezért van az alkoholnak is horribilis ára. Egy 0,33-as dobozos sör átszámítva 1500 forintba kerül. Miközben meg Burmában megveszed ugyanazt a – mellesleg Szingapúrban legyártott – sört 150 forintért. Meg is van az eredménye a drakoi szigornak, az utcák makulátlanul tiszták- mintha nem is Ázsiában lennénk.

Ellentmondásos környezetvédelem

Az ország nagyon nagy hangsúlyt fektet a környezetvédelemre és egy szupermodern élhető város kialakítására. Igyekeznek mindenkit arra ösztönözni, hogy autó helyett az amúgy remek tömegközlekedést használja. Ezért van az is, hogy minden évben van egy bizonyos kvóta a kiadható forgalmi engedélyekre. Egy ilyen engedély az esetek nagy többségében meghaladja egy új kocsi árát(!) és csak 6 évre szól. 10 évnél idősebb autóra pedig ki sem adják. A belvárosba való behajtásért természetesen fizetni kell. Van minden évben egy nap, amikor az egész civil lakosság fákat ültet. 

A környezetvédelem margójára azért megjegyezném, hogy egyrészt: nincsenek szelektív kukák az utcákon. Másrészt: ennyi légkondicionált területet egy városon belül én még életemben nem láttam. Az amúgy a tényleg nagy hőséget az emberek föld alatti – meg feletti – óriásplázákban és irodákban vészelik át. Napközben alig látni embert az utcán. Napkollektorokkal szintén alig találkoztunk.  Persze a részletekbe nem látunk bele.

Raffles Place

A felhőkarcolók takarásában levő belváros egy hangulatos folyópartot rejt, gyarmati épületekkel, hívogató teraszokkal. Ezek valamelyikében ereszti ki a gőzt a környező irodák öltönyös népe, ha éppen nem megy el futni. Feltűnően sok egyéni futót, és szervezett futóklubbot látni.

  Marina Bay

A Marina Bay vitathatatlanul a város szíve-lelke. A torkolatszerűen benyúló tengeri öböl partján egymás után sorakoznak a felhőkarcolók, melyek az esti kivilágításban szemkápráztató látványt nyújtanak. Az öböl ékköveként pedig ott áll az ikonikus Sands szálloda a hajóként elnyúló felső teraszával.

Van itt még pláza luxusmárkákkal, durian formájú hangversenyterem, múzeum, és itt láttam a legexkluzívabb Louis Vuitton boltot is – saját kikötővel! A sok pompa ellenére mégsem válik az egész taszítóan fényűzővé. Elképesztő jól meg van tervezve az egész. Bármely földi halandó bemehet bárhová, nem szegezi rád a biztonsági őr szúrós tekintetét, az egész úgy van kialakítva, hogy akár egy fillér nélkül is élményben lehet részed. Reggelente például a Louis Vuitton stégen fogyasztottuk el aprópénzes reggelinket ötcsillagos kilátással.

      Gardens by the Bay

A Gardens by the Bay Szingapúr egy másik környezetvédelmi szuperprojektje. A terv része a kormány „fenntartható és élhető város” környezetvédelmi koncepciójának, melyeket a „City in the Garden” elképzelés szellemében igyekszenek megvalósítani. A több mint 100 hektáron elterülő, számos díjjal büszkélkedő park valahol félúton van egy botanikus kert és Disneyland között. A rendkívül látványos és tényleg minden érzékszervünkre ható, kortárs módon megtervezett, high tech módon kivitelezett park még azok számára is igazi élmény, akik amúgy nem nagy botanikusok. A park tervezői nagy hangsúlyt fektettek a megújuló és környezetbarát energiaforrások alkalmazására is. Ezek kreatív vegyítésének köszönhetően a parknak saját ökoszisztémája van. A kerten belül 12 elkülöníthető rész található, melyek közül a „Flower Dome”, az „Esőerdő ház” és a „Szuperfák” a legérdekesebbek. Ezeken kívül van még vízi játszótér, „Napfény-pavilon”, kültéri kortárs szobrok, japán kert, saját tó és megszámlálhatatlan más kisebb attrakció.

A Flower Dome meglepő módon egy virágpavilon, tele a Föld különböző tájairól származó növényekkel. A világ egyik legnagyobb üvegházában örök tavasz uralkodik.

A Cloudforest Dome egy vertikális üvegház. A 35 méter belmagasságú épület az esőerdők változatos világát idézi meg, méghozzá nem is akárhogyan. A „melegház” centrumában egy mesterséges hegy lett kialakítva, mely függőleges falai az adott tengerszintre jellemző erdei flórával vannak borítva. Lentről fölfelé haladva eljutunk az egyszerű trópusi növényektől egészen a 2000 méter fölötti – magaslati erdők párás, orchideákkal tarkított világába. A hegy oldalán zubogó vízesés teszi még teljesebbé az élményt. Ez amúgy a világ egyik legnagyobb beltéri vízesése.

A park legkülönlegesebb és egyben a leglátványosabb elemei az úgynevezett szuperfák. A szuperfák tulajdonképpen egy beton és fém szerkezetre, és fa formára kialakított zöldfalak. Azon kívül, hogy nagyon látványosak, funkciójuk is van – a tetejükre fölszerelt napelemek szolgáltatják az energiát az éjszakai kivilágításhoz, illetve az esőerdő ház hűtésében is szerepük van. Nappal is nagyon látványosak, de igazán az esti fényeikben a legpompásabbak. Ezekből 18 van összesen, méretünk 25 és 50 méter között van. 

A Garden by the Bays meglátogatása az egyik legjobb program Szingapúrban.

         Sentosa sziget

Szingapúr legnagyobb szigete a Sentosa. A szárazfölddel vasút, illetve gyalogos híd is összeköti mozgó járdával  a lustábbak kedvéért. A sziget maga is egy nagy vidámpark, mindenféle mókával. Amolyan búcsú-féle, csak menőbb kivitelben. Van itt gokart, tropicarium, trambulin, kalandpark, vízi vidámpark, libegő, néhány strand és resort, és az igazán nagy attrakció: a Universal Studio. Mi ebben az utóbbiban nem voltunk, de akik voltak, azt mondják, hogy nagyon jó. A többi látványosság kuponos rendszerben megtekinthető, minél többre fizetsz be, annál olcsóbb. A sziget strandjai, amúgy feledhetőek, viszont a legekre hajtók figyelmébe ajánljuk, hogy itt van a kontinentális Ázsia legdélebbi pontja. Egy fotót megér.

    Little India

A felhőkarcolókkal tűzdelt belvárostól két metrómegállóval odébb találjuk  „Kis India” üdítő színfoltját. A kerület ad otthont a helyi indiai közösségnek. Az apró színes házakkal szegélyezett utcákat tömjén és jázmin illat lengi be. Az egymást érő büfékből árad a masala illata és a bollywoodi zene. Itt lehet a városban a legolcsóbban enni, és az olcsóbb hátizsákos szálláshelyek nagy része is itt van. Minden nagyobb ázsiai városban kötelezően van egy China town és egy Little India, de a szingapúri messze a leghangulatosabb és szerintem a legfinomabb is általunk látottak közül.

   Singapour Crab

A Singapoor crab olyasmi, mint náluk a gulyásleves. Turistaként kötelező megkóstolni. Az étel maga egy paprikás chilis szószban tálalt tarisznyarákot takar némi zöldséggel és rizzsel. Mivel szeretjük a tengeri kajákat, és hát ugye „Rómában mint a rómaiak” – rászántuk magunkat az amúgy borsos árú menü megkóstolására. Még mielőtt valami menő fun-dining helyre gondolna bárki is – szólunk, hogy nem! Ez egy utcai műanyagszékes kifőzde volt. A tálcán érkező, amúgy impozáns étel ára átszámítva közel 10 000 forint. Volt némi aggályunk azzal kapcsolatban, hogy ebben termetes állatban kevés rákhúst fogunk találni, de az eredmény minden várakozásunkat alulmúlt. Ebből a két nagy dögből körülbelül két csapott evőkanálnyi hús jött ki összesen, és ezért is nagyon meg kellett ám küzdeni. A testében – vagy ha úgy tetszik: a fejében van a rák összes belső szerve, ami ehetetlen, így az egyetlen hely, ahol hús található benne – a lábai. Az itt fellelhető húst az ízületnél felnyitva lehet kiszívni. Hát ez nekünk nem ment olyan jól, így tulajdonképpen ettünk egy zöldséges szószos rizst jó drágán. Tarisznyarákot pedig soha többé!

Szingapúr legalább annyira hemzseg a luxusmárkáktól mint Milánó. Szóval nagyon sok pénzt el lehet költeni, igen gyorsan. Aki nem ilyen céllal utazik oda, annak sem kell félnie, meg lehet olcsón is járni. Igaz a szobaár kétszerese a környező országokénak,( európai átlag) de  tömegközlekedés, a helyi étel nem drága. Egy remek hosszú hétvégés program, ennyi idő alatt el is telünk a Marina Bay fényeivel és a plázák végeláthatatlan labirintusával.

Fotók: Horváth Tamás