Can Tho-ból Phu Quoc szigete felé – a még mindig tartó Holdújév ünnepének köszönhetően – buszjegyet csak egy éjszakai (hajnali 3-as indulás!) buszra sikerült „foglalni”. Azt is egy borzasztóan recsegő telefonon, egy angolul szerényen beszélő diszpécsertől. Ázsiáról lévén szó, annak, hogy az éjszaka közepén tényleg jön értünk egy busz a szállodánkhoz –körülbelül 60% esélyt adtunk. De jött!

   Rövid kambodzsai látogatásunk után Vietnam felé vettük az irányt. Az indulás nem volt zökkenőmentes, mivel az előző esti nemzetközi ”csapatépítő” kultúrprogram mellékhatásai még élénken éltek bennünk. Szintén ennek tudható be, hogy majdnem lekéstük a buszunkat, viszont cserébe szinte az egész 11 órás utazást Saigonig végigaludtuk.

 Angkor kapcsán egy rövid bejegyzést ejtenénk a thaiföldi Ayutthayaról. Az előbbihez hasonlóan szintén birodalmi főváros volt valaha, noha jóval szerényebb méretben. At emplomokkal teli óvárosa a mai napig jelzi egykoron dicső fénykorát.

  Ayutthaya városát I. Ramathiboldi király alapította 1350 körül, később számos uralkodó építtetett ide sírhelyeket és a harcokban elhunytakért watokat (templomokat). Az akkori főváros hatalmas kereskedelmi központtá nőtte ki magát, ennek köszönhetően az ázsiaiak után megérkeztek a nyugati kereskedők is. A 16. században portugálok majd hollandok és angolok. Később a franciák és a jezsuiták is, hívő lelkeket keresve. Nagyjából ekkor érkezett ide a ma már igen népszerű fűszernövény, a chili, amit Dél-Amerikából hoztak be a portugál kereskedők. Azóta teljesen beépült a thai konyha mindennapjaiba.

 Aki többet akar tudni Ázsia hajdani egyik legnagyobb kereskedelmi központjáról, az itt megtalál néhány információt.

 Mi 2016 januárjában, utunk elején érkeztünk ide Bangkokból vonattal. Kb másfél óra az út, a jegy árára nem emlékszem, de elég csak megkeresni a Hua Lampong vasútállomást, onnan olcsón el lehet jutni Ayutthayaba a harmadosztályon. Megy busz, vagy akár taxi is Bangkokból, de nem ajánlom, mert lejár az útleveled mire kijutsz a városi dugókból. A vonat kényelmes és olcsó, valamint aránylag pontos is.

 Egy nap alatt bejárható a város, bár bicikli vagy robogó bérlése szükséges hozzá. Ezeket olcsón ki tudod kölcsönözni a helyszínen. Akad persze tuktuk-os is, aki fölajánlja magát egész napra, de az ár többszöröse a bérlésnek. Ajánlott naptejet vinni magaddal, mert kevés az árnyék és sokat kell menni, hogy láss mindent. Mi is jól megégtünk, de ez teljesen normális lévén, hogy január volt és persze hófehér bőrrel érkeztünk ide a télből.

 Csodálatos napot töltöttünk itt a számtalan chedi és wat társaságában, ettünk többek közt egy gyümölcssalátát, ami nagyon finom lett volna, ha nincs nyakon öntve halszósszal.

 Ajánlom mindenkinek, Bangkokból egy napos programnak tökéletes és olcsó.

 Fotók: Horváth Tamás

Fotók: Horváth Tamás 

     Kambodzsával való kapcsolatunk rosszul indult már az első találkozásnál. Még át sem léptük a thai-kamboi határt és már rögtön egy turistákat célzó lehúzás közepén találtuk magunkat. Az első benyomáson a határátkelő, amin gyalogosan kellett átkelni, csak rontott. Nehezen tudom leírni azt a látványt: szekerek, tehenek, csirkék, gyerek koldusok, mindent kínáló árusok, korrupt határőrök és a mindent elárasztó szemét bizarr egyvelege volt az egész. Fejemben a kétellyel, hogy vajon ott lesz-e a kifizetett busz, ami tovább vigyen- a legerősebb érzés bennem az volt, hogy minél hamarabb szeretném elhagyni ezt az országot. Szerencsére az első napi kellemetlenségek után a folytatás már zökkenőmentes és kellemes élményekben gazdag volt. Mondhatni Angkor kárpótolt.

    Sosem gondoltam volna, hogy még visszatérek ebbe az országba, de nem bántam meg. Igaz, most csak egy rövid látogatást tettünk itt, hogy Betti is lássa a világ egyik leglenyűgözőbb templom együttesét, Angkort. 

Ti sem? Mi sem - eddig

Igen, mozaikszó, de ne gondoljatok semmiféle gazdasági mutatóra vagy nemzetközi szervezetre, ez valami egészen más : GirlFriend Experince

Thaiföldi utunk során nagyon gyakran láttunk nyaraló vegyes párokat. Itt minden esetben fiatal vagy középkorú, akár jóképű fehér srácról és szintén fiatal, nem is feltétlenül extra csinos, átlagos thai lányról volt szó. Eleinte azt gondoltuk, hogy holmi netes kapcsolatokról van szó, de gyanúsan sok ilyen jött szembe az utcán. Egyikük sem keltette egy összeszokott pár benyomását, amolyan „első randisnak” tűntek. Nem hagyott nyugodni a dolog, így kicsit szétnéztem az interneten. Némi guglizás után aztán kiderült, hogy ezek nem első randik, legalábbis nem a szó általános értelmében. Ez a Girlfriend Experience (GFE) nevű intézmény. Ez egy ilyen barátnő bérlés nyaralásra. Tehát ha netán nincs barátnőd, vagy éppen nem pont vele mennél nyaralni, de valami olyasmi gyengédségre vágysz egy thai lánnyal mintha ő az lenne, akkor kölcsönözhetsz egyet. Az internet szerint ezek amolyan félprofi lányok, akiket kibérelhetsz a tökéletes tengerparti vakációdhoz. A napidíjuk olyan 20-50 $ között mozog + természetesen az összes felmerülő költség (szálloda, étel, ital, ruhák stb). A napidíjat leginkább a külső, az árban foglalt szolgáltatások és az angol nyelvtudás befolyásolja. A lányok lelőhelyei pedig természetesen az internet, de akinek nem sikerült előre foglalnia egyet, az biztosan talál magának a helyi bárok vagy masszázsszalonok egyikében. Most már világos miért van ennyi, látványosan pangó masszázsszalon egész Thaiföldön. Nyilván a dolog nem ismeretlen otthon sem, csak mi máshogy hívjuk. Meg azért otthon ez olyan luxusnak számít, itt meg egyáltalán nem, sőt Thaiföldön teljesen elfogadott az ilyen kenyérkereseti forma. 

Szóval ha netán a befizetett phuketi nyaralás előtt mentek szét a csajoddal, no para, helyben tudsz bérelni egy másikat.

Akit részletesebben is érdekel a dolog, itt olvashat róla bővebben.

Betti

 Hat Yai

Tarutao szigete után Chiang Mai felé vettük az irányt egy Hat Yai nevű városból. Hat Yai (magyarosan Hatjaj) egyébként az ország ötödik legnagyobb városa. Lakosságban nem, de látnivalókban igen szegény. Van ugyan egy nagy fekvő Buddha szobor az egyik watban, de ilyenből és ettől különbből azért van jó néhány. Azért ezt megnéztük. Van úgyszintén egy másik templom az egyik hegy tetején vélhetően egy másik nagy Buddha szoborral, de erre nem szántunk időt. Itt két említésre méltó dolog is történt velünk: Egyfelől este sikerült eltévedni a városban. Mikor már igencsak a sikátoros

Megérkeztünk délután Ko Tarutaora,Thaiföld második legrégibb tengeri nemzeti parkjába. Amint a hajónk megkerülve a sziget északi csücskét,megérkezett a kikötőbe már sejtettem,hogy ez lesz az eddig látott helyek közül a legszebb. 3 km hosszú hófehér homokos tengerpart fogadott minket kókuszpálmákkal és kristálytiszta tengerrel.Mivel nemzeti parkról van szó,kevés szálláslehetőség van a szigeten,de hátizsákosoknak is elfogadható áron.Csak bungalók foglalhatók és szinte mind a tengerre néz, szóval nem lehet nagyot hibázni.